Mi történik?

Kérdezi az “egyszeri” fradista. A csapat hasít, a vénaszkenner opcionális, a tél közeleg.

Szombaton játszottunk Pakson egy szörnyű meccset. Mondhatni játék nélkül megszereztük a három pontot, azóta pro és kontra záporoznak az érvek: nem a játék minősége, hanem a megszerzett pontok száma minősíti az edzőt, csapatot, statisztikák jelennek meg, hogy ez már majdnem minden idők legcsodálatosabb Fradija Thomas Dollal. Ehh. Phh. Ja. Mindenki hülye, csak a helikopterek berregnek hangosan.

Na de mi történik? Állsz a paksi legelő szélén, több, mint három év után végre ott a kurva lelátón. Na de mi történik? Hol van a megőrülés, hol van a fanatizmus? Hol van a tiszta beszéd? Valaki mondja már meg hova vezet minket fradistákat. Valaki mondja már meg mi a fasz van. Kezd ez az egész végtelenül unalmas lenni, önmaga groteszk paródiája.

Kérdések vannak és hiányoznak a válaszok.