Mi folytatjuk

Tegnap szavazott a nép és mivel mi is megjelentettünk pár politikai cikket az elmúlt héten, most is meg merjük tenni. Íme.

Tegnap kinyilvánította a nép mit akar. 2.5 millió azt, hogy minden menjen így tovább. 2.6 millió meg azt, hogy ne. A választási rendszer sajátosságai miatt ezért mától azok, akikre a 2.5 millió szavazott mostantól bármit, de tényleg bármit megcsinálhat a 2.6 millióval. Akármit.

Ez minket, régi és új szerkesztőket nyilván megrémít, megfélemlít. Nem szégyen a félelem. Eddig is irtó nehéz volt bármi kritikusat írni úgy, hogy ne pereljenek minket rongyosra, ne kössenek bele a privát életünkbe a 2.5 millió szavazó cézárai, ezután biztos, hogy még nehezebb lesz.

Olvassuk mi is a kommenteket saját cikkeink alatt. Nálunk lehet kommentelni. Tudjuk, látjuk, hogy minden egyes politikai témájú cikk alatt sok a “mi a faszt politizáltok” büdös “migránssimogató jobbikos / gyurcsányista / szoci / elempés / sorosbérencek vagytok”. Megszoktuk. Azt is, hogy a honlap indulása után egy héttel már voltak kommentek, hogy mennyire megváltoztatok, köpönyegforgatók vagytok és ezt azóta is permanensen minden héten megkapjuk, évek óta. Megszoktuk ezt is, bár ez még rosszabbul esik, hiszen a kezdetektől fogva ugyanazt csináltuk, tesszük, írjuk: felszólalunk a vezetés visszásságai ellen, és egy olyan Fradit szeretnénk látni, ami méltó a Fradihoz, a hagyományokhoz.

Természetesen tévedhetünk. Lehet, hogy rosszul látjuk. Lehet, hogy ez a Fradi az igazi Fradi, ez kell a népnek. Néha, szomorúbb pillanatainkban arra gondolunk, hogy tényleg csak mi, mi maradtunk aki fel mer még néha szólalni? Aki le meri írni, hogy gáz ha Böde Dani meg Lisztes Krisztián politizál a kormánypártért? Tényleg csak minket zavar már, hogy még mindig van szkenner, kártya, baszakodás? Hogy tényleg csak minket zavarnak a családlátogató, választási ügyekhez kivonuló fradista biztonsági őrnek tűnő arcok? Hogy tényleg csak minket zavar, hogy száz milliárdokból ennyit kapunk? Egy harmadházzal üzemelő csilivili stadiont, ahol három Mezőkövesd, Balmazújváros és Felcsút felett aratott diadalittas győzelem között jönnek az albán kecskepásztorok és bepanenkázzák Dibusz Dininek a tizenegyest? Minket zavar már csak, hogy mindez a mi adópénzeinkből van, hogy minderre még többezer forintos jegyárat is elkérnek a Sykbox üvegfalai fölött pirospozsgás arccal mulató urak? Csak mi tartjuk furcsának ezt a nagy “békét”, a dalolászást és pirózást boldogan a kapu mögött?

Mi látjuk már csak úgy, hogy azért valami még nagyon nincs rendben? Egyedül maradtunk?

Lehet.

De nem érdekel minket. Folytatjuk.

Nem kell minket szeretni. Ki lehet “venni belőlünk a lájkot”, higgyétek el teljesen mindegy, bevételünk pont ugyanakkora lenne a honlapból ha nulla olvasónk lenne mintha ötszázezer. Vagy 2.5 millió. Pontosan nulla forint. (A Disqus komment reklámokat nem lehet kikapcsolni, annak bevételéből kétévente jön majd össze egy jó kapucnis pulcsi ára, de mi majd elutaljuk egy alapítványnak..)

Szóval nem kell minket szeretni, de tényleg. Ha nem akartok találkozni ellenvéleményekkel, ha nem akartok vitatkozást, disszonáns hangokat, olvassatok más fradista blogokat, facebook oldalakat. Van pár, nyugodtan, tényleg. Támogatni is lehet őket, lehet kattintani mindenféle reklámra, lehet vásárolni jó webshopokban minőségi fradista cuccokat. Ha mindenféle gonoszkodó, cinikus, rendszerellenes hangot el akartok kerülni nem csak Fradi témában de az ország dolgaiban is, akkor sincs nehéz dolgotok. Nézzétek a tv-ben az M1, M2, M3, M4, M5, Duna TV, Tv2, Echo Tv csatornáit. Az interneten olvassatok magyaridőket, 888-at, pestisracokat, origot, nso.hu-t, színes a tartalom, nagy a választék. Az újságosnál vegyetek Riposztot, Magyar Hírlapot, Magyar Időket, Figyelőt, vagy bármelyik megyei lapot, vagy olvassátok az ingyen bedobált Lokált, önkormányzati újságot. Garantáltan nem lesz semmi, ami megzavarja a nyugalmatokat.

Vagyis elképesztően sok, rengeteg lehetőségetek van nyugodtan élni. Tényleg, tegyétek nyugodtan. Ha titeket zavar bármi ellenvélemény, ha rosszul esik ez nektek, akkor tényleg ne látogassatok minket. De ha mégis olvasnátok minket, tegyétek! Írjátok le a véleményeteket. Írjátok le, hogy miért gondoljuk rosszul! Rendben, még örülünk is neki. De kérjük, ne kérjétek, hogy fogjuk be a pofánk. Ha csak ennyi a közlendőtök, akkor kérjük komolyan, keressetek más felületet. Néha olyan vad gyűlölet árad felénk, mintha mi kapnánk az adófizetőktől  a tíz száz és ezer milliókat a hazug tartalmainkért mint a közmédia és a haverok. Mintha az amit itt leírunk az égvilágon bármit is megváltoztatna, mintha valami mágikus erőnk lenne, például hogyha le mernénk írni, hogy holnap bontsák le a kerítést, akkor valaki tényleg lebontaná és elözönlené Szép Magyar Keresztény Hazánkat a Nagy Gonosz Serege. De komolyan, higgyétek már el, az égvilágon semmi ráhatásunk nincs semmire, pár tucat, maximum pár száz fő bosszankodik itt, miért kell ez a gyűlölet? Miért kell mindenkire erőből rátaposni, aki kicsit mást mond, mit amit te gondolsz?

A Fradival kapcsolatban is hasonló a véleményünk. Tegyetek nyugodtan amit akartok. Menjetek meccsre. Vegyetek jegyet. Szkenneljetek, vagy ne szkenneljetek. Kártyázzatok. Énekeljetek új dalokat vagy régieket, szidjátok az ellenfelet, vagy ne szidjátok. Gyújtsatok pirókat, legyen szenvedély ha jön és kell. Hajrá. Azért egyre kérnénk mégis: ne lincseljetek meg senkit.

Vásároljatok a Shopban, a Bisztróban, a büfében. Töltsétek föl a Cashless kártyátokat. Utazzatok Fradibusszal. Tegyetek ki Böde Dani papa molinókat. Skandáljátok Thomas Doll nevét. Vagy Kubatov nevét. Vagy szidjátok. Mindegy! Drukkoljatok a harmincadiknak! Szívből, lélekből! Teljesen jó az, nyugodtan.

Egyetlen egyet kérünk csak: ne gyűlöljetek minket, ha úgy tűnik, hogy kevésbé lelkesedünk. Mindenki máshogy éli meg a fradizmusát, mi évek óta ebben tudjuk megélni, hogy felszólalunk az ellen, ami most van. Lelkünk rajta, de értsétek meg, nem haszonból, rosszindulatból, felsőbb utasításra tesszük ezt, hanem egyszerűen csak azért, mert így gondoljuk.

És továbbra is szeretnénk leírni amit gondolunk. Még akkor is, ha az van, akinek nem tetszik. Próbáljátok meg ezt elfogadni. Nem fogjuk megosztani a legvadabb pletykákat a székházból, hogy ki mit csinál kivel mivel mennyiért, borzasztó dolgokat tudnánk írni, de tudjuk, hogy a gatyánkat is leperelnék rólunk. De mégis, maradunk kritikusak, mert hisszük, hogy ami van az nem jó. Nagyon nem. Se a Fradinál, se az országban.

Van két fontos szó a magyar nyelvben. Szeretet. A szeretet ami etet, amire mindenkinek szüksége van. A gyűlölet. A gyűlölet ami ölet.

Szeressük már egymást egy picit. De legalább tiszteljük. A magyar társadalom jelenleg egy az egyben ölni képes lenne bármiért, ami nem az övé. Az egyik oldal felakasztaná Orbánt, Mészárost és a többieket, a másik oldal meg Sorost és az összes ellenzéki “hazaárulót” fejbe lőné a nyílt utcán. Betegek lettünk. Próbáljunk már meg egy kicsit meggyógyulni. Ha itt 2.5 millió ember nekiesik a másik 2.5 milliónak mi marad? Semmi, egy hullamező. Szedjük már össze egy kicsit magunkat!

Igen, és borzasztó, hogy ha magunkba nézünk mi is azt látjuk, hogy sok ellenségünket/ellenfelünket gyűlöljük. Szívből, teljesen, zsigerből, és úgy érezzük, biztosak vagyunk benne, hogy gyűlöletünket megérdemlik. Pedig lehet, hogy nincs igazunk. Ezen megpróbálunk változtatni, de nagyon komolyan, mert gyűlölködve nem lehet semmit elérni – csak kétharmadot szerezni, de azt mi nem akarunk.

Kevesebb gyűlöletet akarunk, és ezért mi is megpróbálunk tenni. Ezen akarunk és fogunk változtatni.  Semmi máson. A kritikus hangnem marad, mind a Fradi mind az ország viszonylataiban. Az égvilágon semmi nem fog ettől változni, de mi úgy érezzük, ezt kell tennünk. Lehet, hogy rosszul érezzük, emberek vagyunk mi is. De fogadjátok el.

Persze csak addig kritizálunk, amíg végleg értünk nem jönnek a családlátogatók és a fekete autók. Addig viseljetek el minket valahogy, vagy ha nem tudtok, rántsátok meg a vállatokat annyival, hogy “barmok”, és lépjetek tovább.

Köszönjük!

Hajrá Fradi!