Megérte?

Vendégszerzőnk érzékeny lélek, és határozottan másként gondolkodó ember.

Szándékosan kivártam, addig amíg ki nem adta magából szinte mindenki, hogy mit is kellene vagy lehet gondolni erről a derbiről, meg az előzményeiről, meg az utózöngéiről, meg úgy általában.

Egy ilyen gondolatmenetet azzal lehetne, kellene kezdeni, hogy felsoroljuk a tényeket, vagyis jól lehántjuk az igazságról az arra rárakódott -inkább rárakott- rétegeket, aztán jól kibontjuk az igazság minden árnyalatát. Na most ez itt nem fog menni, vagy legalábbis irgalmatlanul nehéz lenne..

Kezdődik azzal, hogy még jó darabig -lehet sohasem- tudjuk meg, és ezáltal nem is érthetjük meg, hogy ma Magyarországon ki, mit, miért tesz. A hogyant azt látjuk, tapasztaljuk. És félreértés ne essék, a felfedezhető hasonlóságok ellenére megmaradunk a focinál, és csak azért se süppedünk bele a politika mocsarába.

Szóval itt van a derbi, önmagában Magyarországon a derbi még mindig az a meccs, amire kimennek a zemberek. A keményen dolgozó kisembertől kezdve a piszokul beképzelt nagyemberekig. Napokon át ment minden szinten -és médiában- a gerjesztés, és mostanra az FTC klubvezetése tökéletesre járatta a kommunikációját. Minden a pozitív hírekről szól, és szinte semmi az elégedetlen hangocskákról, vagy csúnya demonstrációkról, a fennálló problémákról.

Minek is lázadni? Mert mi is történt -a teljesség igénye nélkül- az elmúlt hónapokban?

Átvertek minket a jegy- és bérletárakkal, a szkennerrel, kitiltottak mindenféle összevissza kommunikált okok miatt néhány srácot, többször leköpdöstek, fenyegettek bérletes szurkolókat , aztán voltak rendőrségi „dolgok”, feljelentés, házkutatás, előállítás, kihallgatás kicsit gyorsabban, és hatékonyabban, mint ahogy piti brókerügyekben lépnek a hatóságok. Volt pofon a stadionban, a kamerák kereszttüzében a Pécs elleni meccs 85. percében, meg volt pofon máshol is, ahol a kamerák nem látták. Aztán volt lesöpört szurkolói kutatás is, meg kamu kérdőív is hivatkozási alapnak. Meg fű- és személycsere, amit nem magyaráz vagy indokol meg soha senki. Még mindig van „Buzsáky két hét múlva visszatér.” Vagyis dehogy, hiszen amiről nem beszélünk, vagy nem merünk beszélni az nincs is. Az új sast, vagyis csirkét is csak álmodtuk feltehetőleg. Rossz álom volt, de legalább jót röhögtünk. És a klubvezetés töretlenül hisz benne, hogy amiről nem beszél, akikkel nem beszél, azok nem is léteznek. Nincsenek.

Aki nincs velük, az nincs is.

Csak a szép új stadion van, meg a csapat, meg a lelkes, elégedett nézők vannak. És az elnök, aki megmentette a klubot, és stadiont épített, népligeti edzőközpontot újított. (A mi pénzünkből persze.)

Elégedetten dől hátra szponzor, szponzorjegyes, a fizető szurkoló. Fradibusszal, autóval vagy békávéval érkező. Mindenki boldog. Mindannyian ezt akartuk. Megérte.

Megérte?

Megéri költeni -ki tudja mennyit????- új, üres FradiBuszokra, órákon át droidjelmezben izzadó tétlen -mer mégis mi dolguk lett volna azonkívül, hogy el akartak választani fradistát fradistától?- karhatalmiakra, a sok száz fős biztonsági szolgálatra, az új fűre, csirkére, az idő előtt kifogyó sörakcióra, daganatos PR akciókra, a hónapok óta dübörgő a „Ferencvárosnak jobban megy” kampányra, meg mindenre, ami ahhoz kell, hogy még egy kis (?) ideig elhihesse mindenki, hogy jól van ez, jó irányba haladunk..

Hogy elhihesse „mindenki” lelkiismeret-furdalás nélkül, hogy nyugodtan élhetjük tovább az életünket, és adhatjuk a testünket biodíszletnek ehhez a pofátlanul arrogáns, hazug és gyáva -mikor fog leülni nyilvánosan bárki egy békés párbeszédre a klubvezetésből??- szemfényvesztéshez.

Lehet, hogy valaki szerint megérte, de mindezekért megfizetni együtt fogunk, mindannyian. Jó lesz, ha már most elkezdünk gyűjteni a 2018-as átvilágításra.

(csr)