Itt semmi nincsen és az nem sok

Mondhatni lószerszám sincs. Az ősz, vagyis inkább a tél meccse itt a nyakunkon, de mindenki jól elvan. Vagy inkább rosszul. Szurkolgatás talán lesz.

Fogyogatnak a jegyek, a B lezárva, a D is befoglalva, majd megnyitják, ha lesz rá igény, hát gyanús, hogy nem lesz. A pluszmínusz nulla fok ellenére lehetne ez is egy majdnem teltházas rangadó, ami akár döntően befolyásolhatja a bajnokság végkimenetelét. Befolyásolás lesz, telt ház biztosan nem.

Egész héten lelkesen elemezhetnénk a játékosokról szóló híreket, a sűrű hétköznapok közepette ha máskor nem, a gyerek edzése közben kileshetnénk Priskin ostobasága, Böde sérülése miatt ki lesz a csatár, mit gyakorlunk, hogyan mozognak az aranylábúak, készülhetnénk a meccsre, ha.. Ha lenne kedvünk, vagyis kedvünk még csak lenne, de igény nem igazán van rá. Úgy magába fordult minden. Csend van.

Talán mindenki készül a karácsonyra, zakatol az évvégi hajtás, vagy inkább a lelátón elmaradt eufória, a csapat döbbenetes gyenge játéka, ami Szombathelyen már vereséggel párosult csapta le a pislákoló fényt. Miközben harcban állunk a bajnoki címért, nincsen semmi fociláz, marakodás a megmaradt szektorok szabad helyeiért, mintha ez az egész nem is a klubról, esetleg a fociról szólna, hanem valami egészen másról. De akkor miről szól?

December másodikán, szombaton 19.30-kor játszunk a Videotonnal, terveink szerint fényt gyújtunk a meccs előtt, az induló alatt jobb híján okostelefonokkal (öngyújtóval). Valami kiállásféle kell, hogy a Fradi, a klub nem a sötétek birodalma. Kell valami világosság.

Sokak fejében gyúlhatna ugyancsak fény..