Hol a zsuga Fiola?

Lehetne írni egy jót arról, hogy most akkor miért nem jött be, aki bejöhetett volna, és miért nem jöhetett be mindenki, akinek valamilyen kártyája van. A veszedelmes hidegben így is összejött majd 10 ezer ember, de az árnyék ott lebeg mindannyiunk feje fölött:

Üresség

 

A rangadó, a szurkolók meg úgy általában a magyarfocinak úgy kellenének az ilyen telt ház, vagy ahhoz közeli meccsek, mint az elveszett és szomjazó sivatagi vándornak egy-egy csepp víz. De nem. Nálunk zsenik vannak. Mindenkinek jár a taps! Köszönet mindenkinek, aki didergő kézzel az induló alatt fényt gyújtott, talán egyszer lesz világosság, és nem lesz erőszak.

A meccsről:

Reméljük remek estéje volt a meccs után a határtalan unszimpátiáért keményen megdolgozó Videoton játékosnak, Fiola Attilának, akit élete végéig kísérthet majd, ahogy Pánczél Józsi befűzte.

Semmi előjele nem volt ennek a teljesítménynek csapatszinten, és maga a meccs pont úgy kezdődött, ahogy mostanában játszani szoktunk, azaz sehogy. A középpályán átrohantak rajtunk, ha meg nálunk volt a labda, nem látszódott semmi elképzelés. Úgy tűnt, leginkább a kapott gólt akarjuk megúszni, támadás meg ahogy esik, úgy puffan. Aztán teltek a percek, és kezdett látszódni: itt most MINDENKI meg akarja mutatni, itt most MINDENKI harcolni fog minden egyes labdáért. Mi a szarért nem lehet így nekiállni minden meccsnek?!? Azért a gépezet akadozott játékban, főleg támadásban, például Szpirot egy alibiért pont elhajtottunk volna még hidegebb éghajlatra, aztán rá 1-2 percre irgalmatlanul bebelsőzte kapásból a rövid alsóba. Valami gát akkor és ott felszakadt. Sok mindenkiben.

Persze szokás szerint magunkra húztuk őket a gól után, de nagy baj nem lett belőle. Az a kontratámadás, amiből Józsi betalált, nos az beleégett a retinába, Fiola remélhetőleg ma már nem szédül. A labdaátvétel, a passz, a cselek, a befejezés, mintha nem is az enbéegyben lettünk volna.. Pont jókor jött a szünet.

A legnagyobb vendégtáborral – az RBD 25 éves fennállását ünnepelte a meccsen, ők egy darabig jól érezték magukat – érkező Videoton játékban nem azt mutatta, amitől féltünk, és mi nem azt játszottuk, amitől tartottunk. Henty beállása okozott némi zavart, meg jött egy gól a második felénél, de aztán még egyet mi is lőttünk, az sem volt rossz támadás.. aztán indult a busz..

Dalolgattak, tüzeztek, kikaptak, hazamentek..

 

A Vidi azért hozta a színészkedős, provokálós stílusát, ebben nem okoztak csalódást. Volt is jópár kakaskodás.

Megint fetreng

Következik a Vasas Újpesten, remek kirándulás lesz a város szélére.