A régi sarki közért..

“A sarki kisközért, ahová jártam évekig, nem volt valami csilivili hely, linóleumos padló, lambériás falak, de ami kellett, azt megkaptam, faterék is oda jártak, normálisan kiszolgáltak, az áru nem volt osztályon felüli, de aluli sem. Tudtuk, mikor kell menni, ha friss, meleg zsömle kellett meg hideg sör. Bár volt, hogy pult alól kaptam a pacalt Pista bától, a hentesrészleg vén kóklerétől, aki nem volt a korrupcióellenes harc felkent papja, de legalább volt néha pacal, fater nagyon szerette. Amikor banán vagy egyéb kurrens cucc jött, hirtelen ismeretlen arcok is megjelentek, és akkor volt, hogy lófasz maradt nekünk, törzsvevőknek. Aztán tulajváltás történt, a közért csilivili lett, volt áru doszt, ami korábban kurrens volt, az már nem az, nincs pult alóli cucc, szóval megjött Európa a Zöld Ferenc utcába. Aztán amikor először megjelentem vásárlóként, a fizetésnél mellém áll egy kétajtós szekrény, mondja, menjek vele, merthogy lebuktam, látták ám, hogy eltettem valamit. Mondom, oké. Persze nem találtak semmit, de azt mondták, tudják, hogy csak trükköztem, akkor is tolvaj geci vagyok, fel is jelentenek. Mondom, ha nem találtak semmit, akkor egy bocsánat a minimum. Erre leköptek. Meg megmondták, hogy ezentúl az ilyen hozzám hasonló ruppótlan prolik inkább máshová menjenek. Aztán tényleg máshová mentem. Csak hírből hallottam, hogy a szuperközért nem valahogy akar menni. Azt mondják itt a környéken, túl drága, az áru nem jobb, mint régen, sőt… Ráadásul bunkó a főnök meg az alkalmazottak. Az egyikkel össze is futottam az utcán, azzal, amelyik leköpött, rám köszönt, mintha mi sem történt volna, hogy milyen régen láttak már az üzletben, csak nincs valami bajom velük?”

Index Drukkerkocsma